A fordított ozmózis kifejezés megértéséhez vissza kell tekintenünk az ozmózis történetébe a tudomány területén. Az ozmózisnak hosszú története van, de tudományos szempontból először 1748-ban fedezte fel Jean-Antoine Nollet. Nolletnek sikerült reprodukálnia az ozmotikus folyamatot sertéshólyag membránként való felhasználásával, hogy bemutassa, hogy az alacsony oldottanyag-tartalmú víz oldószermolekulái magasabb oldottanyag-koncentrációban áramolhatnak át a húgyhólyag falán. A kísérlet kimutatta, hogy az oldószer szelektíven átjuthat egy féligáteresztő membránon a természetes ozmotikus nyomás révén, és hogy az oldószer folyamatosan áthatol a sejtmembránon, amíg el nem éri a dinamikus egyensúlyt a sejt mindkét oldalán.
Az ozmózis felfedezése után a témával kapcsolatos tanulmányok több mint 200 évre eltűntek, egészen az 1940-es évek végéig, amikor a kutatók újra elkezdték foglalkozni a témával. Ez a megújult érdeklődés a tengervíz szűrésére vagy sótalanítására irányuló vágyon alapult, amelyet a Kennedy-kormányzat tűzött ki célul, hogy segítsen az ország vízhiányának megoldásait kidolgozni. Húsz évvel később két kutatónak, Sidney Loebnek és Srinivasa Sourirajannak sikerült egy működőképes szintetikus RO membránt előállítania cellulóz-acetát polimerből. Tesztjeik során egy magas oldottanyag-tartalmú víztestet kényszerítettek át a műszaki membránon, amely szűrőként működött, és csak a vízmolekulákat engedte át, miközben taszította a NaCl-t (sót) és a TDS-t. Az édesvíz megfelelő sebességgel tudott áthaladni, így tisztított, ivóvizet állítottak elő, a membrán pedig hatékonyan tartós volt, és normál víznyomás és üzemi körülmények között is működött.
A világ első kereskedelmi célú RO üzemét Kaliforniában építették Joseph W. McCutchan és Sidney Loeb segítségével és irányításával, és 1965-ben a kísérleti programja felkeltette a világ minden tájáról érkező mérnökök és kormányok figyelmét. Ez a hihetetlen álom, hogy egy napon az emberiség valóban nagymértékben és megfizethetően sótalaníthatja a tengervizet, végre valóra vált. A fejlődés gyorsan növekedett, ahogy új kísérleti programok indultak máshol is, például La Jollában és Firebaugh-ban, Kaliforniában, hogy különböző típusú brakkvizet és tengervizet teszteljenek. Ezen és sok más közreműködő innovációi és felfedezései relevánssá és megfizethetővé tették a membrántechnológiát, és tisztavíz-előnyöket biztosítottak számos nehézipar számára.
Napjainkban a fordított ozmózis és a membránszűrő elemeket világszerte több ezer különböző folyamathoz és alkalmazáshoz használják, és ez az iparág várhatóan a közeljövőben is töretlenül fog növekedni. Mivel a természetes tiszta vízforrások egyre szűkösebbek, és a világ elsivatagosodik, a nagy fordított ozmózis feldolgozóüzemek ma már a városok és még a kis országok által is felhasznált tiszta víz nagy részét biztosítják. A legtöbb ember még nem is tudja, de a közeljövőben a tiszta víz hamarosan a bolygó egyik legértékesebb erőforrásává válhat, ezért a RO technológia valóban az emberiség történelmének egyik legnagyobb tudományos eredménye.
Közzététel ideje: 2021. november 2.