Hogyan kezeljük az RO membrán eltömődését
A membrán eltömődése azt az irreverzibilis jelenséget jelenti, amelyben a betáplált oldatban lévő, a membránnal érintkező részecskék, kolloid részecskék vagy oldott makromolekulák adszorbeálódnak és lerakódnak a membrán felületén vagy pórusain a membránnal való fizikai vagy kémiai kölcsönhatások, vagy a koncentrációpolarizáció miatt, amely bizonyos oldott anyagok oldhatóságának és mechanikai hatásainak meghaladását okozza, ami a membrán pórusméretének csökkenéséhez vagy elzáródásához, valamint a membránfluxus és az elválasztási jellemzők jelentős csökkenéséhez vezet.
Mikrobiális szennyeződés
1) Kialakulásának okai
A mikrobiális szennyeződés azt a jelenséget jelenti, amikor mikroorganizmusok halmozódnak fel a membrán-víz határfelületén, ezáltal befolyásolva a rendszer teljesítményét. Ezek a mikroorganizmusok a fordított ozmózis membránokat használják hordozóként és tápanyagként a fordított ozmózis koncentrált vízrészéből, biofilm réteget képezve a fordított ozmózis membrán felületén. Ez a fordított ozmózis rendszer bemenete és kimenete közötti nyomáskülönbség gyors növekedéséhez, a víztermelés és a sótalanítási sebesség gyors csökkenéséhez, valamint a termékvíz szennyeződéséhez vezet. A mikroorganizmusokból álló biofilmek közvetlenül (enzimes hatás révén) vagy közvetve (helyi pH vagy redukáló potenciál révén) lebonthatják a membránpolimereket vagy más fordított ozmózis egység alkotóelemeit, ami a membrán élettartamának lerövidüléséhez, a membránszerkezet integritásának károsodásához, sőt súlyos rendszerhibákhoz is vezethet.
2) Az ellenőrzési módszer
A biológiai szennyezés szabályozásának módja a bejövő víz folyamatos vagy szakaszos sterilizálása és fertőtlenítése. A felszínről és a sekély földalatti mélységből gyűjtött nyersvízhez sterilizáló és adagoló berendezéseket kell telepíteni, és klóros gombaölő szereket kell hozzáadni. Az adagolás általában azon alapul, hogy a beáramló vízben lévő maradék klórtartalom meghaladja-e az 1 mg/l-t.
Kémiai szennyeződés
1) Kialakulásának okai
A kémiai szennyezés gyakori okai a karbonátos vízkő lerakódása a membránalkatrészekben, ami többnyire a helytelen működésnek, a hiányos vízkőgátló adagolórendszernek és a vízkőgátló adagolásának megszakadásának tudható be működés közben. Ha nem észlelik időben, néhány napon belül megnövekedett üzemi nyomás, megnövekedett nyomáskülönbség és csökkent víztermelési sebesség jelentkezik. Ha a kiválasztott vízkőgátló nem felel meg a vízminőségnek, vagy az adagolás nem elegendő, a membránelem belsejében is vízkőlerakódás lép fel. A membránelem belsejében lévő enyhe vízkő kémiai tisztítással visszaállítható a funkciójába, súlyos esetekben pedig egyes erősen szennyezett membránelemek selejtezéséhez is vezethet.
2) Az ellenőrzési módszer
A membránelem belsejében lévő vízkőképződés megelőzésének szabályozási módszere először a rendszer vízforrás-minőségének megfelelő fordított ozmózis vízkőgátló kiválasztása, majd az optimális adagolás meghatározása. Másodszor, az adagolórendszer felügyeletének megerősítése, a működési paraméterek finom változásainak szoros figyelemmel kísérése, és az esetleges rendellenességek okának azonnali azonosítása. Ezenkívül a víz magas Fe3+-tartalmát főként a csővezeték-rendszerek okozzák. Ezért a Fe3+-tartalom csökkentése érdekében a lehető legnagyobb mértékben acélbélésű műanyag csővezetékeket kell használni a rendszervezetékekhez, beleértve a vízforrás-vezetékeket is.
Szuszpendált részecskék és kolloid szennyezés
1) Kialakulásának okai
A szuszpendált részecskék és kolloidok a fő anyagok, amelyek eltömítik a fordított ozmózis membránjait, és ezek a fő okai a szennyvíz SDI (iszapsűrűség-index) túllépésének is. A vízforrások és régiók közötti különbségek miatt jelentős eltérések vannak a szuszpendált részecskék és kolloidok összetételében. A szennyezetlen felszíni vizek és a sekély talajvizek fő összetevői a baktériumok, agyag, kolloid szilícium-dioxid, vas-oxidok, huminsavtermékek, valamint a koagulánsok és koagulánsok (például vassók, alumíniumsók stb.) mesterségesen túlzott bevitele az előkezelő rendszerbe. Ezenkívül a nyersvízben lévő pozitív töltésű polimerek és a fordított ozmózis rendszerekben a negatív töltésű vízkőgátlók kombinációja által képződő csapadék is az ilyen szennyezés egyik oka.
2) Az ellenőrzési módszer
Amikor a nyersvíz szuszpendált szilárdanyag-tartalma meghaladja a 70 mg/l-t, általában koagulációs, derítési és szűrési előkezelési módszereket alkalmaznak; Amikor a nyersvíz szuszpendált szilárdanyag-tartalma kevesebb, mint 70 mg/l, általában koagulációs szűrést alkalmaznak az előkezeléshez; Amikor a nyersvíz szuszpendált szilárdanyag-tartalma kevesebb, mint 10 mg/l, általában a közvetlen szűrési előkezelési módszert alkalmazzák. Ezenkívül a mikroszűrés vagy az ultraszűrés hatékony membránkezelési módszer a zavarosság és az oldhatatlan szerves anyagok eltávolítására, amelyek az utóbbi időben jelentek meg. Eltávolítja az összes szuszpendált szilárd anyagot, baktériumot, a legtöbb kolloidot és az oldhatatlan szerves anyagot, és ideális előkezelési eljárás a fordított ozmózis rendszerekhez.