25 gyakori megoldás a fordított ozmózis membrántechnológiás problémára (4. rész)
- Milyen hatással van a pH az eltávolítási sebességre, a víztermelésre és a membrán élettartamára?
A fordított ozmózis membrántermékek pH-tartománya általában 2-11, és a pH-nak csekély hatása van magára a membrán teljesítményére, ami az egyik jelentős különbség más membrántermékekhez képest. A vízben lévő számos ion jellemzőit azonban nagymértékben befolyásolja a pH. Például, amikor a gyenge savak, mint például a citromsav, alacsony pH-körülmények között nemionos állapotban vannak, magas pH-értéken disszociálnak és ionossá válnak. Ugyanazon ion magas töltésszintje miatt a membrán eltávolítási sebessége magas. Ha a töltésszint alacsony vagy nem, a membrán eltávolítási sebessége alacsony. Ezért a pH-nak jelentős hatása van bizonyos szennyeződések eltávolítási sebességére.
- Mi a kapcsolat a bejövő víz TDS-értéke és a vezetőképesség között?
A bemeneti vezetőképesség értékének meghatározásakor azt TDS-értékké kell átváltani, hogy az a szoftvertervezés során bevihető legyen. A legtöbb vízforrás esetében a vezetőképesség és a TDS aránya 1,2 és 1,7 között van. A ROSA tervezésnél a tengervízhez 1,4-es, a brakkvízhez pedig 1,3-as arányt használnak, ami általában jó közelítő konverziós arányt eredményez.
21. Honnan lehet tudni, hogy a membrán szennyezett?
A szennyezés gyakori tünetei a következők:
- Normál nyomás alatt a víztermelés csökken
- A normál víztermelés eléréséhez növelni kell az üzemi nyomást (v).
- A beömlő víz és a tömény víz közötti nyomásesés v-vel nő.
- A membránalkatrészek súlya v-vel nő
- Jelentős változások a membrán eltávolítási sebességében (növekedés vagy csökkenés)
- Amikor az alkatrészt kiveszik a nyomástartó edényből, öntsenek vizet a függőleges membrán alkatrész bemeneti oldalára. A víz nem tud átfolyni a membrán alkatrészen, és csak túlfolyik a véglapon (ami a bemeneti csatorna teljes elzáródását jelzi).
- Hogyan lehet megakadályozni a mikroorganizmusok szaporodását a membránalkatrészek eredeti csomagolásán belül?
Amikor a védőoldat zavarossá válik, az valószínűleg mikroorganizmusok szaporodásának köszönhető. A nátrium-biszulfittal védett membránkomponenseket háromhavonta ellenőrizni kell. Amikor a védőoldat zavarossá válik, a komponenseket ki kell venni a lezárt tárolózacskóból, és újra kell áztatni friss, 1 tömegszázalékos, élelmiszeripari minőségű nátrium-biszulfit koncentrációjú (kobalttal nem aktivált) védőoldatba, körülbelül 1 órán át áztatni, majd újra lezárni. Az alkatrészeket újracsomagolás előtt le kell üríteni.
- Milyen vízbemeneti követelmények vonatkoznak a RO membrán alkatrészekre?
Elméletileg az RO és IX rendszerekbe belépő folyadék nem tartalmazhatja a következő szennyeződéseket:
- Szuszpendált szilárd anyagok, kolloidok, kalcium-szulfát, algák, baktériumok, oxidálószerek, például maradék klór stb.
- Olaj vagy lipid anyagok (a műszer alsó kimutatási határa alatt kell lenniük)
- Szerves anyagok krómkomplexei és vas szerves anyagok
- Fémoxidok, például vas, réz és alumínium korróziós termékei
- Milyen szennyeződéseket tudnak eltávolítani a RO membránok?
A RO membrán hatékonyan eltávolítja az ionokat és a szerves anyagokat. A fordított ozmózis membrán nagyobb eltávolítási sebességgel rendelkezik, mint a nanofiltrációs membrán. A fordított ozmózis általában a tápvízben lévő só 99%-át képes eltávolítani, és a tápvízben lévő szerves anyagok eltávolítási aránya ≥ 99%.
- Honnan tudja, hogy milyen tisztítási módszert kell használnia a membránrendszeréhez?
A legjobb tisztítóhatás elérése érdekében nagyon fontos a célzott tisztítószerek és tisztítási lépések kiválasztása. A helytelen tisztítás valójában ronthatja a rendszer teljesítményét. Általánosságban elmondható, hogy szervetlen vízkőlerakódások esetén savas tisztítóoldatok, mikrobiális vagy szerves szennyező anyagok esetén pedig lúgos tisztítóoldatok használata ajánlott.
Miért alacsonyabb a RO-val előállított víz pH-értéke, mint a beáramló víz pH-értéke?
Amikor megértjük a CO2, HCO3⁻ és CO3= közötti egyensúlyt, megtalálhatjuk a legjobb választ erre a kérdésre. Zárt rendszerben a CO2, HCO3⁻ és CO3= relatív tartalma a pH-értéktől függően változik. Alacsony pH-érték mellett a CO2 teszi ki a többséget, a közepes pH-tartományban a HCO3⁻, a magas pH-tartományban pedig a CO3= dominál. Mivel a RO membrán képes eltávolítani az oldható ionokat, de az oldható gázokat nem, a RO termelési víz CO2-tartalma alapvetően megegyezik a RO beáramló víz CO2-tartalmával. A HCO3⁻ és a CO3= azonban gyakran 1-2 nagyságrenddel csökkenhet, ami felboríthatja a CO2, HCO3⁻ és CO3= közötti egyensúlyt a beáramló vízben. Egy sor reakció során a CO2 egyesül a H2O-val, hogy a következő reakcióegyensúly-átmeneten menjen keresztül, amíg egy új egyensúly be nem alakul.
Ha a beáramló víz CO2-t tartalmaz, a RO-val előállított víz pH-értéke mindig csökken. A legtöbb RO-rendszer esetében a fordított ozmózissal előállított víz pH-értéke 1-2-szeresére csökken. Ha a beáramló víz lúgossága és HCO3--tartalma magas, a termelt víz pH-értéke még jobban csökken.
Már nagyon kis mennyiségű, kevesebb CO2-, HCO3- vagy CO3=-tartalmú bejövő víz is kisebb ingadozást eredményez a termelt víz pH-értékében. Egyes országokban és régiókban előírások vonatkoznak az ivóvíz pH-értékére, amely általában 6,5 és 9,0 között mozog. Tudomásunk szerint ez a vízellátó csővezeték korróziójának megakadályozását szolgálja. Az alacsony pH-értékű víz fogyasztása önmagában nem okoz egészségügyi problémákat. Köztudott, hogy számos kereskedelmi forgalomban kapható szénsavas ital pH-értéke 2 és 4 között van.










