25 gyakori megoldás a fordított ozmózis membrántechnológiás problémára (1. rész)

Általánosságban elmondható, hogy ha a standardizált fluxus 10-15%-kal csökken, vagy a rendszer sótalanítási aránya 10-15%-kal csökken, vagy az üzemi nyomás és a metszésponti nyomáskülönbség 10-15%-kal nő, akkor a RO rendszert tisztítani kell. A tisztítás gyakorisága közvetlenül összefügg a rendszer előkezelésének mértékével. Amikor az SDI15

1. Milyen gyakran kell tisztítani a fordított ozmózis rendszert?

Általánosságban elmondható, hogy ha a standardizált fluxus 10-15%-kal csökken, vagy a rendszer sótalanítási aránya 10-15%-kal csökken, vagy az üzemi nyomás és a metszésponti nyomáskülönbség 10-15%-kal nő, akkor a RO rendszert tisztítani kell. A tisztítás gyakorisága közvetlenül összefügg a rendszer előkezelésének mértékével. Amikor az SDI15

2. Mi az SDI?

A RO/NF rendszerek beáramlásában lévő kolloid szennyezés értékelésének leghatékonyabb technikája jelenleg a beáramlás üledéksűrűség-indexének (SDI) mérése, amely egy fontos paraméter, amelyet a RO tervezése előtt meg kell határozni. A RO/NF működése során rendszeres méréseket kell végezni (naponta 2-3 alkalommal felszíni víz esetén). Az ASTM D4189-82 szabvány határozza meg ennek a vizsgálatnak a szabványát. A membránrendszer belépő vízkövetelménye, hogy az SDI15 értékének ≤ 5-nek kell lennie. Az SDI előkezelés csökkentésére szolgáló hatékony technológiák közé tartoznak a multimédiás szűrők, az ultraszűrés, a mikroszűrés stb. A szűrés előtt polimer dielektrikum hozzáadása néha fokozhatja a fent említett fizikai szűrést és csökkentheti az SDI értéket.

3. Általános beáramláshoz fordított ozmózis vagy ioncserélő eljárást kell alkalmazni?

Sok beáramlási körülmény mellett az ioncserélő gyanta vagy a fordított ozmózis használata technikailag megvalósítható, és az eljárás megválasztását gazdasági összehasonlítással kell meghatározni. Általánosságban elmondható, hogy minél magasabb a sótartalom, annál gazdaságosabb a fordított ozmózis, míg minél alacsonyabb a sótartalom, annál gazdaságosabb az ioncsere. A fordított ozmózis technológia széles körű elterjedése miatt a fordított ozmózis + ioncserélő eljárás vagy a többlépcsős fordított ozmózis vagy a fordított ozmózis + egyéb mély sótalanító technológiák kombinációja elismert technológiává és gazdaságilag ésszerűbb vízkezelési megoldássá vált. Ha további információkra van szüksége, kérjük, forduljon egy vízkezelési mérnöki cég képviselőjéhez. Hány évig használhatók általában a fordított ozmózis membrán alkatrészek? A membrán élettartama a kémiai stabilitásától, az alkatrészek fizikai stabilitásától, a moshatóságtól, a belépő vízforrástól, az előkezeléstől, a tisztítás gyakoriságától és az üzemeltetési irányítási szinttől függ. A gazdasági elemzés szerint ez általában több mint 5 év.

Hány évig használhatók általában a fordított ozmózis membrán komponensek?

Egy membrán élettartama a kémiai stabilitásától, az alkatrészek fizikai stabilitásától, moshatóságától, a bejövő víz forrásától, az előkezeléstől, a tisztítás gyakoriságától és az üzemeltetési szinttől függ. A gazdasági elemzések szerint általában több mint 5 év.

4. Mi a különbség a fordított ozmózis és a nanofiltráció között?

A nanofiltráció egy membrános folyadékszeparációs technológia, amely a fordított ozmózis és az ultrafiltráció között helyezkedik el. A fordított ozmózis képes eltávolítani a legkisebb, 0,0001 mikrométernél kisebb molekulatömegű oldott anyagokat, míg a nanofiltráció a körülbelül 0,001 mikrométer molekulatömegű oldott anyagokat. A nanofiltráció lényegében egy alacsony nyomású fordított ozmózis típus, amelyet olyan helyzetekben alkalmaznak, ahol a kezelt víz tisztasága nem különösebben szigorú. A nanofiltráció alkalmas kútvíz és felszíni vizek kezelésére. A nanofiltráció olyan vízkezelő rendszerekhez alkalmas, amelyek nem igényelnek magas sótalanítási arányt, mint a fordított ozmózis, de nagymértékben képesek eltávolítani a keménység komponenseit, amelyeket néha "lágyító membránoknak" is neveznek. A nanofiltrációs rendszerek alacsony üzemi nyomással és alacsonyabb energiafogyasztással rendelkeznek, mint a megfelelő fordított ozmózisos rendszerek.

5. Milyen a membrántechnológia elválasztási képessége?

A fordított ozmózis jelenleg a legpontosabb folyadékszűrési technológia. A fordított ozmózis membránok visszatartják a szervetlen molekulákat, például az oldható sókat és a 100-nál nagyobb molekulatömegű szerves anyagokat. Másrészt a vízmolekulák szabadon áthaladhatnak a fordított ozmózis membránokon, és az oldható sók tipikus eltávolítási aránya>95-99%. Az üzemi nyomás 7 bar (100 psi) között mozog brakkvíz esetén, és 69 bar (1000 psi) között tengervíz esetén. A nanoszűrés képes eltávolítani az 1 nm-es (10A) részecskékben lévő szennyeződéseket és a 200-400-nál nagyobb molekulatömegű szerves anyagokat. Az oldható szilárd anyagok eltávolítási aránya 20-98%. Az egyértékű anionokat tartalmazó sók (például NaCl vagy CaCl2) eltávolítási aránya 20-80%, míg a kétértékű anionokat tartalmazó sók (például MgSO4) eltávolítási aránya magasabb, 90-98%. Az ultraszűrés elválasztási hatással bír a 100-1000 angströmnél (0,01-0,1 mikrométernél) nagyobb makromolekulákra. Minden oldható só és kis molekula átjuthat az ultraszűrő membránokon, és az eltávolítható anyagok közé tartoznak a kolloidok, fehérjék, mikroorganizmusok és makromolekuláris szerves anyagok. A legtöbb ultraszűrő membrán retenciós molekulatömege 1000 és 100 000 között van. A mikroszűréssel eltávolítható részecskék mérete körülbelül 0,1-1 mikrométer. Általában a szuszpendált szilárd anyagok és a nagy részecskéjű kolloidok felfoghatók, így nagy molekulák és oldható sók képződnek.